Regionális politika Magyarországon

Zsigmond Király Főiskola

Regionális politika Magyarországon

Regionális politika Magyarországon a public policy (közpolitika) szempontjából.

A közpolitika alapfogalmát Guy Peters úgy fogalmazat meg, hogy:

„állampolgárok életére ható kormányzati tevékenységek összesége”

Amely magába foglalja a szakpolitikák összességét (policies) valamint a szakpolitikák alakításának folyamatát (policy making).

A public policy középpontjában a politikai döntéshozatal van, ami az 1960-as években alakult ki az USA-ban. A hatvanas-hetvenes évektől a politikatudomány fokozatos fejlődése harmadik szakaszába lépett, mind jobban nem pusztán az emberek viselkedése, hanem maga a politikacsinálás, a dőntéshozatali folyamat került az érdeklődés középpontjába. A politikából egyre több személy veszi ki a részét, két részről kapcsolódhatnak be a polgárok, az egyik:

- a 20. század végén a fejlett demokráciákban a lakosság egyre növekvő része, mintegy egyharmada foglalkozik adminisztrációval, részese a „közigazgatásnak”, így a politikacsinálás alkalmazott tudománya avagy a politika „mestersége” széles tömegek mindennapos tevékenysége.

- különböző érdekcsoportok bevonása (stakeholderek), előkészítő lépésekben vesznek részt, ritka az együtt döntés, de előfordul, pl: Magyarországon, Országos Érdekegyeztető Tanács, Regionális Fejlesztési Tanács.

Közpolitika két típusa:

- angolszász- felfogás: közös sajátosságokra helyezi a hangsúlyt

- kontinentális-felfogás: nemzeti sajátosságokra helyezi a hangsúlyt.

A közpolitikai ciklusok egy-egy program kialakulásának és lefutásának idejét foglalják magukba, függetlenül a kormányzati ciklusok váltakozásától. Bár természetesen előfordulhat, hogy egy következő kormány leállítja az előző kormány által elíndított programot.

A politológiai háromszög:

A háromszög egyik oldalát a politika intézményes világa alkotja (polity). Ez abból fakad, hogy a modern parlamentáris demokráciákban a társadalmi hatalom alkalmazását korlátok közé szorítják. E korlátok legfontosabb elemét alkotják a politikai intézmények, a politikai közösség szabályozott rendje. Az intézmények értelme, hogy társadalmi normák és szabályok együtteseként a normakövető egyéneket tehermentesítik a sikertelen cselekvés kockázatától (ember: biológiai és társadalmi lény; utóbbi a fontosabb). Ilyen intézmények: az alkotmány, a törvények, a kormányzati intézmények, a parlament, a független bíróságok, az alkotmánybíróság és a politikai akaratformálás más fórumai. A másik oldalát a háromszögnek a politika szereplői közötti konfliktusos folyamatot jelképezi (politics). Kik ezek a szereplők? Egyének és szervezett politikai csoportosulások, a társadalmi-politikai mozgalmaktól az érdekképviseleti szervezeteken át égészen a pártokig és a politikai szövetségekig. Ezek más-más szinten kapcsolódnak be a politikai folyamatokba, eltérőek az érdekeik és különböző politikai taktikákat követnek érdekeik érvényesítésére.

A háromszög harmadik oldalát a politikai célok és tartalmak, a közpolitika adja (policy). Ez a közösség egészét érintő politikai döntéseket és a közcélok megvalósítására irányuló stratégiát foglalja magába. A közpolitikai cselekvés a közjót célozza meg, szem előtt tartva a közösség általános érdekeit. A politikai érdekharcok rendszerint a közjó mint a politikai cselekvés normája meghatározásáért folynak. Az erre vonatkozó konszenzus - a célokban és az eszközökben való egyetértés, közmegegyezés - éppoly fontos eleme a politikának, mint a konfliktus. A közpolitikai cselekvést hagyományosan az állam és a kormányzat végzi, hiszen a legnagyobb hatalmat és a koncentrált eszközöket birtoklótól várható el e politikai célok megvalósítása. A különböző politikai erők programkat fogalmaznak meg, hogy konkrét céljaikat azután a kormányzati eszközök birtokában megvalósíthassák.

A közpolitika funkciói:

- az ország külső biztonságának a szavatolása (honvédelem, hadsereg fenntartása),

- a belső rend (tulajdon és a szabadság) biztosítása, szükséges jogi feltételek megteremtése,

- a gazdaság újratermelési feltételeinek biztosítása,

- közszolgáltatások kiépítése és működtetése

A közpolitikai háromszög résztvevői:

- kormány (állam),

- érdekcsoportok, és

- szakértők.

A public policy összetevői:

- kormányzati programok és megvalósítási stratégiák,

- szakpolitikai döntés,

- kormányzati és nem kormányzati tudatos és nem tudatos cselekvések,

- eredmények és korrekciók, értékelés,

- célja a közérdek.

Szereplői:

A közpolitika szereplői közül az egyik oldalon maga az állam áll, a kormányzat, a parlament és a politikai pártok, a másik oldalon pedig az állampolgárok és jogi személyek helyezkednek el a részvételi demokrácia szabályainak megfelelően. A két pólus között vannak a közpolitika jellegzetes szereplői, a szervezett érdekcsoportok pl: szakszervezetek, kamarák, nyomásgyakorló csoportok, lobby.

Az Európai Uniós csatlakozást követő néhány évben új változások következtek be a magyar közpolitikában, felértékelődött a területfejlesztési és regionális politika.

Az EU egy úgynevezett NUTS rendszert alkalmaz (az Európai Parlament és a Tanács 1059/2003/EK rendelete a statisztikai célú területi egységek nómenklatúrájáról), amely három fő kategóriából áll. Kiinduló egység a tagállam meglévő közigazgatási egysége (tartomány, régió, megye, stb).

Magyarországon az 1996. évi XXI. területfejlesztésről és területrendezésről szóló törvény, valamint az Országos Területfejlesztési Koncepcióról szóló 35/1998. (III.20.) OGY. sz. határozat kialakította a NUTS rendszernek megfelelő tervezési-statisztikai egységeket. Az Országos Területfejlesztési Koncepciót elfogadó 35/1998.(III.20.) OGY határozatban rögzítésre került a hét tervezési-statisztikai régió, a megyei információs rendszerek bázisán, mint a régiók statisztikai megfigyelési rendszerei, mint Magyarország jövőbeni regionális fejlesztési egységei. A területfejlesztésről és a területrendezésről szóló 1996. évi XXI. törvényt módosító 1999. évi XCII. törvény megerősítette az ország regionális szintű területi felosztását azzal, hogy az Országos Területfejlesztési Koncepcióban rögzített hét tervezési-statisztikai régióban kötelezővé tette a regionális fejlesztési tanácsok megalakítását és a munkaszervezeteik (regionális fejlesztési ügynökségek) központi költségvetési forrásokból történő létrehozását.

Ebben a térségben ez a törvény elsőként született meg, az 1999-es módosítása politikailag és törvényileg is legitimálta a régiókat.

A regionális fejlesztési tanács jogi személy, mely a régió területfejlesztési koncepciójának és programjának kidolgozását, és más közös fejlesztési feladatokat lát el. Szervezeti és működési szabályzatát maga állapítja meg, munkaszervezetének székhelyéről az alakuló ülésen dönt.

A tanács döntéseinek előkészítése, végrehajtásának szervezése, ellenőrzése érdekében a szervezeti és működési szabályzatban meghatározott bizottságokat hozhat létre, melyekre azonban döntési jogkört nem ruházhat át.

A regionális fejlesztési tanács működésének törvényességi felügyeletét a székhely szerint illetékes fővárosi, megyei közigazgatási hivatal vezetője látja el.

A regionális fejlesztési tanács feladatainak ellátásában együttműködik a kistérségi fejlesztési tanácsokkal, a megyei területfejlesztési tanácsokkal, a térségi fejlesztési tanáccsal, a régió fejlesztésében közvetlenül és közvetve közreműködő területi államigazgatási szervekkel, a területi gazdasági kamarákkal, továbbá a régió területén működő társadalmi szervezetekkel.

A statisztikai kistérségek rendszer az ország egész területét átfogó, megyehatárokat át nem lépő rendszer. Egy-egy kistérség olyan földrajzilag is összefüggő települések öszesége, amely a települések közötti valós munka, lakóhelyi, közlekedési, középfokú ellátási (oktatás, egészségügy, kereskedelem) stb. kapcsolatokon alapul. A kistérségi rendszerben a települések kapcsolataik révén egy vagy több központi településhez vonzódnak. A rendszerben minden város egyúttal vonzásközpont (társközpont), de vannak közösségi jogállású vonzásközpontok is. Megnevezésük a központi település neve alapján történik.

Magyarország esetében a közigazgatási egységek a megyék (főváros), további egységek a megyék (főváros) összevonásából képzett régiók, illetve a régiók összevonásából képzett nagy régiók (1.szint).

- NUTS I: Nyugat-,Kelet-és Közép-Magyarország

(egységek száma: 3)

- NUTS II: tervezési- statisztikai régió

(egységek száma: 7)

- NUTS III: megye/főváros

(egységek szám: 20)

A tervezési- statisztika régiók kialakításánál alapvetően két szempont játszott szerepet:

- a régiók feleljenek meg a megyehatároknak,

- a régiók lakónépessége lehetőleg azonos nagyságrendű legyen.

Hazánkban tervezési, támogatáselosztási célokból hét régiót hoztak létre:

- Nyugat-Dunántúl,

- Közép-Dunántúl,

- Dél-Dunántúl,

- Közép-Magyarország,

- Észak-Magyarország,

- Észak-Alföld,

- Dél-Alföld,

A tervezési-statisztikai régiók létrehozásánál az európai tendenciáknak megfelelően nem analitikus (természeti, földrajzi, tájegységi), hanem normatív (területi közigazgatási) beosztást hajtott végre az állam.

2007 és 2013 közötti időszakban az Európai Regionális Fejlesztési Alap, az Európai Szociális Alap és a Kohéziós Alap három új célkitűzést támogat:

- a konvergencia,

- a regionális versenyképesség és foglalkoztatás, valamint

- az európai terület együttműködés.

A regionalizálás folyamata átfogóan kell, hogy érintse a teljes állami és önkormányzati igazgatást a hatásköröket, finanszirozást mindezek alkotmányos alapjait.

Ez a feladat nehezebb, mint a területfejlesztési régiók megerősítése és nem is oldható meg a regionális politika a közpolitika dimenzióján belül, hanem egész állami-politika berendezkedésünket érinti. A megye, illetve a régiók közötti választás nem egyszerűen területfejlesztési, területrendezési, igazgatás szervezési, hanem alapvetően politikai kérdés, a hatalom centralizációjának, decentralizációjának kérdése.

Így vélekedik Gazda László, az Észak-Alföldi Regionális Fejlesztési Tanács elnöke is:

„Az igazi kérdés nem a régió vagy a megyepártiság gondolata, hanem az, hogy a mindenkori kormányzat felismeri e a nagytérségi önkormányzat adta lehetőségeket, és hajlandó-e decentralizálni, lemondani a központosítás egy részéről. Azért, hogy versenyképesebb országgá válhassunk.”

A régiók létrejöttével egyidejűleg megalakultak a Regionális Fejlesztési Tanácsok .

A Regionális Fejlesztési Tanácsok által elfogadott Vidékfejlesztési Stratégia lényege, hogy biztosítsa egy kistérség, kistelepülés népességmegtartó, és népességeltartó szerepét. A stratégiában nagyon fontos szerepe van a következőknek: szakképzetség, társadalmi, szakmai védőháló, közösségfejlesztés, tájidentitás, tájhoz való kötődés kérdése és a természeti környezet megóvása.

Magyarországon a 2004-es Uniós csatlakozást követően az I. Nemzeti Fejlesztési Terven belül (NFT I.) készítettek egy különös programot amely a régiók fejlesztését célozta meg.

Ez a Regionális Operatív Program (ROP) aminek keretében 106 milliárd forintot itéltek oda a régiók fejlesztésére, amelyet MÉG központilag osztottak el.

Így a fejlesztési tanácsokban senki sem képviselte a régió mint egész érdekeit. Nem volt egyetlen tag sem aki a régió egész lakosságának tartozna politikai, gazdasági felelősséggel.

A részt vevő megyei elnőkök saját megyéjüket, a polgármesterek saját városukat, a kistérségi képviselők kistérségüket, a minisztériumi delegáltak saját tárcájukat képviselték. S ez nem azonos a régió mint egész érdekével.

2002-ben a regionális fejlesztési tanácsoktól a legnagyobb támogatást kapó 10 kistérség közül kilenc nem szerepelt a jogosultsági listán. Ezek a döntések nem kifejezetten voltak ugyan jogszabályellenesek, de a kivételekből szabályt teremtő gyakorlat biztosan nem felelt meg a kormányzati rendelkezés szellemének.

Szepesi Attila közgazdász/környezetvédelmi felelős szerint:

„Itthon pont fordítva működik a Regionális Politika, mint az EU többi országában, hiszen a pályázatok nagyobb része a Közép-Magyarországi Régiókból érkezik, így Budapest további fejlédését és a vidéki területek lemaradását segíti elő.”

Véleménye szerint fontos lenne ténylegesen felállítani a hazai régiókat, amelyek képesek bürokratikus kötelezettségeken túl a terület fejlesztés alappillérévé válni.

„Sajnos, amíg a történelmi megyerendszer nem adja át a stafétát a régióknak, Magyarország a sereghajtók közé fog tartozni az Európai Unióban.”

(lásd Szepesi Attila Népszabadság 2005. 11.10)

Politikusaink több mint másfél évtizede nem tudnak megegyezni e kérdésben.

A pártok önkormányzati reform gondolatai nem következetesek.

Ehhez pedig az Országgyűlésben nagyobb politikai egyetértésre és társadalmi mértékben jelentősebb konszenzusra van szükség.

Pedig 1998-ban már az Orbán-kormány is foglalkozott a régiók létrehozásával. Sőt, ha még előbbre tekintünk 1990- ben már az Antall-kormány 8 területi egységre osztotta az országot.

A rendszert 1994-ben épp a baloldal, a Horn-kormány törölte el, megerősítve a megyéket.

A Fidesz vezette koalició 1998 után célul tűzte a regionális önkormányzatok létrehozását, de tettekig nem jutott el.

Már az akkori politikai közhangulat sem kedvezett a kétharmados törvények módosításának, ahogy a 2002 utáni sem.

2006. július elején az MSZP-SZDSZ koalició alkotmánymódosításában hiába javasolta a megyék választott régiókkal való felváltását, a Fidesz ezt nem szavazta meg.

A kormányoldal szerint a változásokkal egy hatékonyabb és olcsóbban működő önkormányzati rendszert lehetne létrehozni, miközben a fejlesztésekről, a pénzelosztásról a régióban, vagyis a helyben élőkhöz közelebb születhetnének a döntések.

A kormány képviselői úgy nyilatkoztak, az ellenzéktámogatása nélkül is tovább viszik az önkormányzati reformot, feles törvényeken keresztül próbálják megteremteni a lehetőségét annak, hogy a régió az állam területi tagozódásának önálló szintjeként legyen elismerhető, és lehetővé váljon egyes önkormányzati feladatok esetében a következő társulási feladatellátás előírása.

Igaz, hogy az unió megkívánja megfelelő nagyságú statisztikai-tervezési egységek létrehozását, de nem követeli meg ezek közigazgatási egységgé tételét.

Csupán azt várja el, hogy a régiókra megfelelő statisztikai adatok álljanak rendelkezésre, s azokra fejlesztési (operatív) programokat készítsenek.

Új fejezetnek számít az EU fejlesztési politikájában a 2007-2013-as programozási időszak, mivel ennek során már mind a 7 hazai régió önállóan kidolgozott operatív programokkal rendelkezik, amelyeket saját maga kezelhet.

Január 1-jétől kezdve a 2007-2013-as időszakban 308 milliárd eurót, az EU-költségvetés 35,7 százalékát fordíthatja a régiók fejlesztésének támogatásra az unió. A jogszabályok a költségvetési megállapodással összhangban szabályozzák a fejlesztéseket támogató kohéziós, illetve strukturális alapok céljait, felhasználásának feltételeit is.

A program keretében eddig 566 milliárd forintos támogatást itéltek meg, ami kivételes lehetőség. (lásd írégiók, 2009,3.)

De tudunk-e élni e kivételes lehetőséggel, egy olyan országban ahol a mai napig sokan, sokféleképpen beszélnek a régiókról, illetve megyerendszerekről?

Dr. Szegvári Péter, s az imént idézett Gazda László véleménye megegyező, leszögezik, hogy a megye, illetve a régió közötti választás nem egyszerűen területszervezési, területfejlesztési, igazgatás szervezési, hanem alapvetően politikai kérdés, a hatalom centralizációjának, decentralizációjának kérdése.

Az Észak-Alföldi Regionális Fejlesztési Tanács elnöke szerint még mindig szerteágaznak a dolgok.

Hiába készít mind a 7 régió saját stratégiai tervet és programot, ha párhuzamosan megmaradnak az ágazati operatív programok, és létrejött az agrár- és vidékfejlesztési program is.

Ezek pedig egymással nem harmonizálnak.

Minden dolog úgy dőlt el, hogy miközben azok az ágazatok, amikre nem jutott forrás, a feladatokat leadták a Regionális Operatív Programokba.

A ROP irányító hatósága pedig arra törekszik, hogy az eljárásrenddel erősítse a központosító törekvéseket és a pályázati kiírásoknál lefaragja azokat a „vadhajtásokat”, amelyek a régiók sajátosságaiból, egyedi értékeiből adódtak.

Emellett az uniós források elosztásánál elkülönítették a vidékfejlesztést és az agráriumot, ami - ha valóban átgondolt regionális fejlesztést akarunk - logikusan hová máshová tartozhatna, mint a régiókhoz.

Esszémben vannak álláspontok a regionalizálás mellett és ellen.

Sajnos a magyar parlamentben az álláspontok a mai napig nem közelednek egymáshoz, annak ellenére, hogy eddig minden kormány idején rendszeresen visszatérő téma a közigazgatási reform.

Véleményem szerint a nagyobb egységek alkalmasak átfogó területfejlesztési politika megvalósítására. Az ország érdeke, hogy a források felhasználását adottságaink, lehetőségeink, távlati ambiciózus céljaink határozzák meg, s ne pillanatnyi erőviszonyok.

Az Új Magyarország Fejlesztési Terv (ÚMFT) - mely a Magyar Köztársaság Nemzeti Stratégiai Referencia kerete (NSRK), beépíti programjába a környezeti, társadalmi és gazdaság fenntarthatóság és a kohézió elvét, s azok elérését közvetlenül is szolgálja.

A program elkészítése folyamán széles körű egyeztetésen esett át, amely kétirányú volt.

Jelentette egyrészt a régión belüli konzultációkat másrészt egyes minisztériumokkal és az ágazati operatív programok tartalmi elmeire vonatkozóan megtett egyeztetéseket.

Mind a hét operatív program egyedi, tekintettel a területi-gazdasági és szociális külömbségekre, az adott helyzeti problémákra, de egy biztos mind a hét régió fejlődni, felzárkózni vágyik.

Némi fejlődés ugyan mutatkozni látszik mert az Új Magyarország Fejlesztési Terv mozgásba hozott egyes politikai tényezőket, amelyek már az ország határokon túl is nyúlnak.

Fél éven át Magyarország tölti be az Európai Unió soros elnökségét

A megbizatás roppant nagy felelőséggel bír, hiszen a pozíció mérfödkő lehet az ország politikai, gazdasági és kulturális életében. A magyar elnökséggel foglalkozó parlamenti és kormányzati testületek jelenlegi elképzelései szerint a VÍZ, a REGIONALIZMUS és a KULTURÁLIS EGYÜTTMŰKÖDÉS kaphat főbb szerepet.

Véleményem szerint soha jobbkor nem jöhetett volna a soros elnökség, mert így kérdéseket, döntéseket nem lehet elodázni, azonnali közeledést eredményezt, sőt együttműködést kíván.

A négypárti parlamenti munkacsoport társelnöke, (miniszterelnök jelölt) Mesterházy Attila (MSZP), megemlítve a másik társelnököt Németh Zsolt (Fidesz) hangsúlyozta az együttműködés fontosságát, - elmondta:

„Közösen támogattuk, hogy a regionalizmus komplex megközelítésben kerüljön napirendre, így például külön hangsúlyt kellene, hogy kapjanak a határon átnyúló együttműködések és fejlesztések.”

Németh Zsolt, a testület fideszes társelnöke hangsúlyozta:

„A Fidesz európai uniós prioritásként - a víz témaköre mellett a regionalizmus, nem pedig a kisebbségi autonómia-törekvések zászlóra tűzését javasolja a magyar elnökség idején.”

Tehát bíznunk kell abban, hogy Magyarország felnő végre, s a feladat amit kapott nagy mértékben befolyásolhatja országunk jelenét és jövőjét.

2011. január elsejétől június harmincadikáig tehát Európa szeme Magyarországon lesz:

a lehetőség adott csupán élni kell vele.

Források:

- Bayer József: A politikatudomány alapjai, Napvilág Kiadó, Budapest, 2000, (247-261 oldal)

- Török Gábor: Politológia I.-II. Előadásvázlatok főiskolai tankönyv, Zsigmond Király Főiskola, Budapest, 2003, (117-123 oldal)

- Gyurgyák János szerkesztette: Mi a politika? Osiris Kiadó, Budapest, 2004, Ágh Attila: Közpolitika (119-164 oldal)

- Szabó Tamás: Magyarország politikai rendszere, Zsigmond Király Főiskola, Budapest, 2005, (68-74 oldal)

- Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról, Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2007, (583-632 oldal)

- A MédiaLife Kommunikációs Kft. hirdetési melléklete, Régiók, HVG melléklet szeptember, november, Budapest, 2009

- Népszabadság - 2005. november 10. Szepesi Attila: Régiók Magyarországon, nekünk miért nem megy?

- Dr. Szegvári Péter: Regionális politika, regionális kormányzás Magyarországon http://www.localmonitoring.eu/data/fajl/upload/szegvari_regionalis_tipusok.pdf

- Rácz Margit: Uniós Kihívások az ezredfordulón, MTA Világgazdasági Kutatóintézet, Budapest, 2005

- A Regionális Operatív Programok: http://www.nfu.hu/doc/6

- Illés Iván: Régiókat! De mindenáron?, Népszabadság, 2006. július 23., http://www.nol.hu/archivum/archiv-411631

- Fidesz EU munkacsoport: Regionalizmus és víz, 2009. március 28., http://www.fidesz.hu/index.php?Cikk=131287

- Sebestyén István: Megye vagy régió?, 2006 augusztus 25., http://www.hetek.hu/belfold/200608/megye_vagy_regio

Please be aware that the free essay that you were just reading was not written by us. This essay, and all of the others available to view on the website, were provided to us by students in exchange for services that we offer. This relationship helps our students to get an even better deal while also contributing to the biggest free essay resource in the UK!